Újra összekötötted életedet valakivel, de két külön hajóra szálltatok. Reméled, megtalálod azt a kikötőt, ahol párod hajója is kiköt majd. Megvárnád őt, hogy onnan közösen kormányozhassatok tovább.

Egy párkapcsolat legtöbbször úgy indul, hogy mindent meg szeretnénk osztani a másikkal, mindent együtt szeretnénk csinálni, közösen tervezzük a jövőt, szeretnénk részei lenni egymás életének. Így van ez akkor is, ha már túl van az ember egy váláson, és egy új kapcsolatot kezd. Idővel aztán valahogy mégsem eszerint alakulnak a dolgok. Nézzünk néhány példát:

►Az összeköltözés után elkényelmesedik az ember, hiszen nem kell randira menni, „a nap végén úgyis találkozunk, és együtt leszünk”. Csak hát mikor lesz a nap vége? Te is hajlamos vagy arra, hogy munka után különböző programokat szervezz magadnak, ami persze jelentősen kitolhatja hazaérkezésed időpontját? És gyakorlatilag pont a kedvesedre nem jut már időd?

►Sokszor előfordul, hogy amikor hazaérsz, akkor azt csinálod otthon, mint korábban, figyelmen kívül hagyva azt, hogy otthonodban már rajtad kívül lakik valaki más is? És, ha nem adsz fel semmit az addigi hagyományokból, akkor az finoman szólva a társadnak nem fog sok örömet okozni. A teljesség igénye nélkül pár lehetőség:

   a) egyedül végzel dolgokat saját szórakoztatásodra (végeláthatatlan számítógépezésbe kezdesz, vagy önhatalmúlag döntesz a nézett műsorról a TV-ben)

   b) otthon is tovább folytatod a munkádat, és gyakorlatilag a munka után már csak az alvás az egyedüli kívánságod?

   c) gyereketek megszületése után ugyanazt az életmódot, életstílust szeretnéd folytatni, mint korábban? El kell szomorítsalak, mert ez lehetetlenség.

►Esetleg ugyancsak azt csinálod otthon, mint korábban, csak itt éppen azt használod ki, hogy együtt laksz valakivel. Az otthoni teendőkből éppen ezért nem vállalsz magadra semmit, hiszen van, aki megcsinálja helyetted.

►Vannak bizonyos dolgok, melyek elsőbbséget élveznek nálad a partnereddel szemben: karrier, barátok, barátnők, hobbi. Tulajdonképpen addig szenteltél neki figyelmet, és addig ápoltad a kapcsolatot, amíg valamilyen tényező következtében biztosnak nem érezted azt? (házasság, összeköltözés, valami olyan dolognak a biztosítása, amelyért cserébe még ezt is bátran megteszi) Lehet, hogy nem tudatosan tetted, mindenesetre légy őszinte, ezt támasztják alá a tények?

►Elsőbbséget élvezhetnek a gyerekek is a férfival szemben, és ez gyakori hiba nőknél. Egy ideig ezt is lehet tolerálni, de a férfi nem csak gyerekei anyját szeretné maga mellett tudni, hanem a nőt is, akit szeret, és akitől viszontszeretetet is vár. Hogy van ez nálatok?

►Nem egyeztek alapvető életcéljaitok tekintetében, viszont a saját céljaidat Te vagy egyikőtök sem adja fel. Ez a helyzet azonban azt eredményezi, hogy mégha mindketten szépen, fokozatosan haladtok is a megvalósításban, csak épp egyre távolabb kerültök egymástól.

►Nincsenek közös céljaitok? Azok ugyanis biztosítanák a lehetőséget a közös élményekre, a közös erőfeszítések árán megszerzett javak, vagy véghezvitt tervek közös élvezetére.

A TITOK ebben a szóban rejlik: KÖZÖS. Akkor tekintheted, és érezheted a szerelmedet a Te igazi PÁROD-nak, ha közösséget vállalsz vele. A jóból, a rosszból, a feladatokból, az élményekből, és közös céljaitok megvalósításán is együtt dolgoztok.

Az alábbi 6 alapvető tanács neked is jól jöhet, ha ilyen vagy hasonló problémák miatt Te is úgy érzed, hogy már csupán egymás mellett, és nem együtt éltek:

1. Egymás érzelmi igényeinek kielégítése a PÁRja funkciója, különben egy 3. felbukkanásának veszélye fenyegethet. Egy kapcsolat hasonlít ugyan egy üzleti kapcsolatra, de nem 100%-os az egyezés. Kell benne adni is és kapni is, nagyjából ugyanolyan arányban. De ez vonatkozik az érzelmekre is. Ha nálatok is csak bizonyos funkciók ellátása, mint pl. a csekkek befizetése, vagy a háztartási feladatok elvégzése teljesül, és egyébként elmentek egymás mellett, attól még hiányérzet marad bennetek.
    
2. Meg kell keresnetek azt a tényezőt, ami a hiányérzetet okozza, és törekedni kell a megszüntetésére! Ugye nem csak azért volt szükséged egy társra, hogy elmondhasd, te is párkapcsolatban élsz, hanem azért mert fontos neked a párod közelsége, jelenléte az életedben, és a boldogsága is?
    
3. Ahhoz, hogy sikerüljön a közös életetek, ahhoz közös célokat is kell kitűznötök! Olyan célokat, amelyért készek lesztek mindketten komoly erőfeszítéseket tenni. Még a fáradságos munka is elviselhetőbb, ha együtt haladtok fokozatosan ezen célok felé. A kapcsolat is erősödik általa.
    
4. A legtöbb segítség, és támogatás a szeretteidtől várható el, ill. neked is ezt kell nyújtanod szeretteidnek! Létezhet olyan krízishelyzet, amely csak egyikőtöket érint igazán, de olyanok is, amelyek mindkettőtöket egyformán sújtanak. Könnyebb lesz kimászni közösen ezekből, bármelyikről is legyen szó, ha egymás mellett álltok nehézségek esetén is.
    
5. A kapcsolatban rátok váró feladatokat is közösen kell elvégeznetek! Ez nem minden egyes feladat közös végrehajtásáról szól, még arról sem, hogy számuk szerint meg kellene felezni azokat. Az összes feladatot kell felosztanotok egymás között olyan arányban, hogy egyik fél se érezze azt, hogy minden rá vár.
    
6. Tulajdonképpen ki kell alakuljon egy „MI-érzés”, ami azt jelenti, hogy gondolkodásotokat, és tetteiteket nagy mértékben befolyásolja kettőtök, illetve kis családotok (ha vannak már gyerekek) közös érdeke. Ha csak saját önző érdekeidet tartod szem előtt, és döntéseidnél eszedbe se jut, hogy az milyen hatással lesz a másikra, akkor még van mit változnod.
    

Mit gondolsz a fentiekről? Hogyan álltok Ti a közös célokkal? És a közös megvalósítással?