Ha az összetartás hiányzik, akkor elúszhat a párkapcsolatod

Rendkívüli árvízhelyzet van Európában és Magyarországon is. Kényszerkilakoltatások, katasztrófavédelem, árvízi védekezés – ha ezeket hallom, szörnyű érzések fognak el, hiszen tragédiák, óriási károk sora következik be ilyenkor, és borzasztó látni, és hallani is a videófelvételeket, a híradásokat.

Ilyenkor sokan minden egyebet félretéve, a legveszélyesebb dolog megoldását legfontosabbnak érezve eszerint is cselekednek, és a kivezényelt csapatokon felül, aki csak teheti, beáll a sorba, és segít, ahol csak tud.

Tulajdonképpen sokféleképpen lehet segíteni. Valaki a fizikai munkájával, valaki azzal, hogy teát és szendvicseket készít, valaki azzal, hogy élelmiszert, ásványvizet adományoz, vagy éppen segít a kiosztásban…

A kulcsszó az összetartás.

Ha elég nagy a probléma, az összehozza az embereket, erre már számtalanszor láthattunk példát. Idegenek segítenek a bajbajutottakon, és egymáson, egy közös cél érdekében összefognak, és mindenki beleteszi azt, amivel ő hozzá tud járulni az eredményességhez, annak a feladatnak az elvégzéséhez, amit feladatuknak tekintenek ebben az adott helyzetben.

Ez a fajta összetartás példaértékű, csak kár, hogy nagy veszélynek, katasztrófahelyzetnek kell történnie sok esetben ahhoz, hogy ez az összefogás megvalósuljon.

Ezt a fajta összetartást a párkapcsolatok két főszereplője is megirigyelhetné, illetve alkalmazhatná.

Gondold csak végig, tulajdonképpen katasztrófahelyzetek nélkül, a mindennapokban is működhetne így, hogy mindenki azt teszi bele a kapcsolatba, azt a feladatot végzi el, amit csak meg tud csinálni, és ezzel járul hozzá a zökkenőmentes élethez.

Hogyan óvd meg 7 lépésben a párkapcsolatodat a katasztrófahelyzetektől:

1. Mérjétek fel, és tudatosan osszátok fel a feladatokat!
   Ha bizonyos teendők Neked jobban mennek, akkor azokat Te is végezd el – ezzel időt spórolva magatoknak, és az eredményességet is növelhetitek ezáltal. Természetesen a párodnak pedig azokat a feladatokat kell elsőként magára vállalni, amiben ő a jobb, hogy a feladatmegosztás nagyjából egyensúlyban legyen.
   Azt, hogy melyik feladatnak mekkora a súlya, és az értéke, azt az adott pár saját maga tudja felmérni. Lehet, hogy valaki rendkívül hálás tud lenni egy olyan feladat elvégzéséért, amit a másik könnyedén és vidáman magára is vállal, mert még talán szereti is, vagy legalább nem gyűlöli, és lehet, hogy hamar túl is tud lenni rajta.
2. Vegyétek észre, lássátok meg az előttetek álló feladatokat, és minél előbb lássatok hozzá megcsinálni!
   Sokkal jobb hamarabb elvégezni, mintha gyűlne, különben egymást fogjátok állandóan noszogatni. Egy idő után már türelmetlenül követelni kezd az, aki jobban szeretné, ha meg lenne csinálva. Ezzel a felesleges feszültségek elkerülhetők…
3. Kérd párod segítségét (a segíteni szó bizonyítottan hatásos), mert lehet, hogy valami oknál fogva – nem tudja, nem látja, elfelejti, stb. – de magától nem teszi meg, amit kellene!
   Ha szépen megkéred, akkor lehet, hogy hamar teljesülni fog a kívánságod, legalábbis, ha a hajlandóság megvan az elvégzésére.
4. Meg kell tanulnotok MI-ként gondolkodni, és egy hajóban evezni, ha fontos számotokra ez a kapcsolat!
   Ez van akinek ösztönösen sikerül is, de van akinek meg kell azt értenie azt először, hogy a működőképes párkapcsolathoz ez elengedhetetlen, mert ellenkező irányba evezve mindketten hátráltatva érzik magukat.
5. Állítsatok fel egy fontossági sorrendet is, hogy az alapján tudjatok döntéseket hozni, mérlegelni, megvitatni, és cselekedni!
6. Kössetek kompromisszumokat, fogadjátok el a másik szempontjait, véleményét! 
   Keressetek megoldásokat, azért, hogy mindketten nyertesnek érezzétek magatokat a másik mellett!
7. Igyekezzetek a hétköznapokhoz rugalmasan hozzáállni, hogy adott esetben az addig bevált szokások helyett szokatlanul járjatok el, ha a helyzet ezt megkívánja!
   Például különösen megterhelő időszakban átvállalhatsz önként és dalolva a párod feladataiból! Ha ezt még külön kérés nélkül, csupán a figyelmességednek köszönhetően teszed, akkor az érte kapott hála és jutalom sokszorosa lehet a meghozott áldozatnak.

Rengeteg példa van arra, hogy párok rendkívüli helyzetben, valamilyen tragédia után, vagy egy komoly bajban tőlük esetleg szokatlan és meglepő módon tudnak minden egyebet félretenni. Képesek a legfontosabb, a legsúlyosabb feladat megoldására koncentrálni, vagy csak támogatni egymást, ha tenni nem is sokat tudnak.
Ezt a fajta hozzáállást kellene kiterjeszteni nektek is a hétköznapokra, hiszen katasztrófahelyzetek hiányában is fel lehet állítani egy fontossági sorrendet, hogy mely feladatoknak, érzéseknek, gondolatoknak rendeld alá a tetteidet.

Felsőbbrendű, közös cél lehet pl. az, hogy minél előbb pihenni tudjon mindenki, de az is, hogy el tudjon menni a család nyaralni. Az is lehet ilyen cél, hogy azt a fajta harmóniát érje el és tartsa meg a család, vagy a kapcsolat két tagja, amelyben el tudják engedni magukat, meg tudnak nyugodni, és ki tudnak teljesedni, ill. teljesülnek a vágyak, szükségletek.

Volt-e már olyan, amikor a kapcsolatod érdekében, a párodért megtettél valamit, amit egyébként nem tettél volna, és utána beigazolódott, hogy jól döntöttél, mert megérte...?