Párkapcsolat szerviz

Előző bejegyzésemben feltettem a kérdést: hol a határ, a féltékenység meddig elfogadható? Nincs általános igazság erre a kérdésre, mindenki máshol húzza meg a vonalat, meddig tudja még tolerálni.

A kapcsolat azonban csak akkor lehet tartós:

• ha nem törekedtek az egymás teljes kisajátítására,
• ha tisztelitek a másikat annyira, hogy szabadságot biztosítsatok neki, persze egy viszonylagos szabadságot,
• ha nem akarjátok kontrollálni a párotok minden lépését, megnyilvánulását.

Meg kell találnotok az együttlét és az elkülönülés egészséges arányát.

Napjainkban egyre inkább elfogadott, hogy a partnerek nem korlátozhatják egymás szabadságát, és a szerelmi kapcsolatnak nem szabad elvonnia a másikat meglévő ismerőseitől. Ez helyes, egészséges tendencia jele, hiszen valóban, egyetlen szerelmi kapcsolatnak sem tesz jót, ha a partnerek nem találnak valamilyen formát arra, hogy egymáshoz tartozva, együtt, illetve külön-külön is részt vegyenek különböző társaságokban, tevékenységekben.

Míg elméletben lehet, hogy elfogadod, hogy nem korlátozhatod partnered, nem láncolhatod magadhoz, a gyakorlatban mégis képtelen vagy elviselni, hogy nincs ott veled minden percben. És nem az a fontos, hogy állandóan együtt legyetek, hanem, hogy mással biztosan ne lehessen, mert hát ki tudja…

A féltékeny ember azt hiszi, hogy társát is birtokolhatja, mint az olyan dolgokat, amiket, ha már megszerzett, akkor saját kénye-kedvére rendelkezhet vele. Csakhogy a társunk nem egy használati tárgy, hanem egy önálló személyiség, saját vágyakkal, igényekkel, szabad mozgási és cselekvési térrel, amelyeket tiszteletben kell tartani.

5 pont, amit megtehetsz, ha túlzottan féltékeny vagy:

1. Először is gondolkodj el saját magadról! Próbálj összegyűjteni olyan tevékenységeket, amelyeket egyedül szoktál végezni, és azért egyedül, mert az valójában nem egy társas cselekvés, sőt esetleg kifejezetten gátolhat valaki más jelenléte. Mindenkinek van igénye egyedüllétre. Légy magaddal őszinte! Például el kell végezned egy munkát, amihez koncentrálnod kell, és nincs sok időd rá. Ha valaki ott van melletted, akkor valószínűleg el fogja vonni a figyelmedet a feladatodról, beszédbe elegyedtek, ezek pedig biztosan időveszteséget jelentenek majd. Vagy: Meglepetést szeretnél készíteni, de hogyan, ha nincs fél-egy órád, amit egyedül tölthetnél. Vagy: Van egy könyv, ami nagyon érdekes, le sem tudod tenni. Ugye ezekhez nem kell más társasága?
2. Remélhetőleg belátod, hogy jó néhány dologhoz nincs szükséged mások jelenlétére, és ez ennek ellenére örömöt tud okozni, vagy optimálisabb a hatékonysághoz.
3. Fogadd el, hogy minden ember egyforma, vagyis minden ember fel fog tudni sorolni olyan elfoglaltságokat, amiket szeretne. Pl. e-maileket elolvasni, válaszolni rájuk, újságot olvasni, vagy megnézni egy katalógust, esetleg olyan hobbi, amit már évek óta űz, csak te azt nem szereted. Miért kellene erről lemondania? Valószínűleg nem érezné jól magát tőle, ezt pedig ugye nem szeretnéd?
4. Talán már látod, hogy ha nincs Veled életed párja, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem ragaszkodik hozzád, és nem szeret. Csupán azt teszi, ami az élet természetes velejárója. Bízz meg benne, ha egyébként bizonyítja számodra a szeretetét. Nem szabad csak a Másiktól/másoktól várni a boldogságodat, meg kell tanulni saját magadat boldoggá tenni, egyedül is életképessé válni, és örömtelinek maradni.
5. Uralkodnod kell a késztetéseiden, hogy túlzott aggodalmaiddal ne árts annak, akit a legjobban szeretsz, és persze saját magadnak!

A féltékenység egyik félnek sem jó!

Neked sem, hisz nagyon szenvedsz tőle, egyre jobban magával ragad az a kínzó érzés, a szorongás, a bizonytalanság. Újabb és újabb fantáziák születnek meg a fejedben, és ártatlan megnyilvánulásokat is bizonyítékként kezelsz, elképzelésedet alátámasztandó.

Kerüld a túlzott féltékenységet, mert az ellenkezőjét éred el annak, amit kívánsz.

Szeretnéd szorosabban magadhoz kötni a partnert, ezzel szemben inkább menekülni fog, ha úgy érzi, birtokolni akarod. Hidd el, ez az érzés nagyon fojtogató tud lenni! Nem esik jól neki, ha nem bízol meg benne, pedig nem ad neked okot rá, ártatlan tetteit, szavait félremagyarázod, illetve ha megállás nélkül megerősítéseket követelsz, illetve korlátokat szabsz neki.

Ha a másik kalitkába zárva érzi magát, mert féltékenységed miatt folyton ráakaszkodsz, akkor az első adandó alkalommal, amikor lehetősége lesz rá, „elrepül e szűk kalitkából”.

Azt az arany középutat kell megtalálnotok az együttlétek és a külön töltött idő vonatkozásában, amely nem kíván túlzott áldozatokat egyikőtöktől sem.