Ha a szülők szerves részei a kapcsolatotoknak és gyakran élnek a be(le)szólás szabadságával, akkor használd a 7 lépéses rendteremtő útmutatót.

Most a napokban, amikor egy vírus áldozata lettem, akkor jutott eszembe egy problémaforrás, ami okozhat feszültségeket a válás utáni párkapcsolatban is. Szükségem volt valakire, hogy kisfiamat ellássa, mert én nem voltam éppen a helyzet magaslatán. És ilyenkor ugye számításba jönnek a nagyszülők, mint komoly segítség. Persze ez a lehetőség, csak akkor kihasználható, ha elérhető közelségben vannak a szüleink.

Sokszor jól jön, ha már felnőttként, és új családot alapítva, de még ugyanúgy szüleink gyermekeként hozzájuk fordulhatunk, és számíthatunk a támogatásukra. Számos előnnyel jár, ha közel, vagy akár egy fedél alatt lakik a két generáció. De az éremnek két oldala van.

Gyakorlatilag ugyanez a helyzet sajnos hátrányokat is hordoz magában. A pár bármelyik tagjának szülei lehetnek akkora befolyással a párkapcsolatra, hogy igazából nem tudják a saját életüket élni.

Különböző fokozatai léteznek ezeknek a negatív szülői hatásoknak, nézzünk néhányat:

►Előfordulhat, hogy csak szeretnének beleszólni, és megmondani, mit, hogyan kell, és illik, de a pár ellenáll, és érvényesítik a saját akaratukat. Az még a jobbik eset, ha egységet képeznek, ugyanazt az álláspontot képviselik. Azonban lehet, hogy mindezt csak hosszas viták árán érik el.

►Konfliktusokat okozhat, ha valamelyiküket még mindig a szülei irányítanak, és az ő álláspontjukat átvéve azt próbálja meg ráerőltetni társára, aki viszont ellentétes álláspontot képvisel. Ez az erőltetés történhet burkoltan is, de akár egészen nyíltan felvállalva is.

►Természetesen, ha egy házban laknak a szülők és a „gyerekek” is, akkor több alkalom és lehetőség nyílik arra, hogy ez a közelség eredményezzen összeütközéseket. Vannak olyan szülők is, akik nem engedték felnőni a kicsi kis gyermeküket, és továbbra is joguknak érzik, hogy betekintésük, beleszólásuk legyen az eseményekbe.

►Aztán van, amikor csak a gyerekük választottja ellen történnek nyílt, vagy burkolt támadások. Ilyenkor is nagyon rossz, ha egyedül marad az ember, mert párja nem áll ki mellette.

►Bejelentkezés nélkül is meglephetnek felborítva eredeti terveinket, vagy csak kedves mosollyal hozva egy kis finomságot, ami fiacskája kedvence, és amilyet ugye, csak „anyuci” tud csinálni.

Ez csak néhány példa, de számtalan formában és fokozatban képesek hatással lenni rád, és kapcsolatodra is szüleid, ha engeded. A volt házasságodban is okozott ez felesleges feszültségeket? Esetleg ilyenek, vagy hasonlók miatt romlott meg a kapcsolat?

A saját felelősséged is, hogy megteremtsd azokat a határokat, amiket tiszteletben kell tartaniuk, és amely határokon belül csak a párodnak van hozzászólási, döntési joga.

7 pontban összefoglaltam, hogy mit tegyél, amennyiben Te is azt érzed, hogy időnként átlépnek a szülők bizonyos képzeletbeli, de fontos határokat:

1. Ezeket a határokat mindenféle helyzetre vonatkozóan ki kell alakítanod, akár a fizikai határok tekintetében pl. együttélés esetén, akár az irányítás, befolyásolás, a kommunikáció területén.
    
2. A szülők értésére kell adni, hogy te már egy másik családhoz tartozol, és bár mindig is a gyerekük maradsz, de felnőttél, és szeretnéd/szeretnétek a saját életedet/életeteket élni.
   
   
3. Fel kell nyitni a szemüket, és esetleg példákkal alátámasztva ráébreszteni őket arra, hogy időnként túlzásokba esnek. El kell érned, hogy a ti szemszögetekből is nézzék, lássák, és vizsgálják meg a dolgokat.
    
4. Udvariasan, tisztelettudóan, de határozottan közölni kell, hogy mit kérnétek tőlük, hogy tartsanak tiszteletben. Konkrétumokat kell megfogalmaznod, hogy világos, és egyértelmű legyen a kérésetek, és hogy elkerüld a félreértéseket.
    
5. Lehet, hogy egyszerre csak egy problémát lehet, vagy érdemes tisztázni, és akkor, amikor éppen felmerül. Aztán legközelebb, ha megint adódik valami, akkor érdemes frissen azt is átbeszélni. Ezt saját magad, és szüleid vagy párod szüleinek, illetve a helyzet ismeretében kell úgy igazítani, hogy minél jobb eredménnyel zárhassátok a „tárgyalást”.
    
6. Ha viszont, már felgyülemlett néhány rendezetlen konfliktus, akkor ajánlott hosszabb időt rászánni, és egyszerre rendezni ezeket. Ha sokáig gyűjtitek ugyanis az emiatti feszültségeket, akkor az senkinek sem jó, és előbb-utóbb úgyis ki fog robbanni, csak lehet, hogy nem a legjobb időben, váratlanul vagy nem a megfelelő személy ellen.
    
7. Ha végül cserébe felajánljátok, hogy érdekel az őszinte véleményük és a jó tanácsokat is szívesen veszitek, - ha azt nem akarják mindenképpen rátok erőltetni, és számon kérni, - akkor jó hangulatban végződhet a beszélgetés.

Neked milyen tapasztalataid vannak ezen a téren? Szükséges volt már egy őszinte beszélgetés a szülőkkel? És, hogyan sikerült?