Van egy ismerősöm, Tamás. Nem nagyon tudta leplezni bizonytalanságát, és félelmét, hogy csak idő kérdése, és a nője lecseréli egy nála „jobb” pasira. Napközben sokszor felhívta, hogy megkérdezze, mit csinál éppen, kivel van, mikor jön haza, és persze a saját szerelmi vallomásai után megkérdezze: Ugye te is szeretsz? Szüksége volt folyamatos megerősítésre.
És mindezeken túl ugrásra készen várta azt, hogy mikor kukkanthat bele párja telefonjába, e-mailjeibe, terhelő bizonyítékok után kutatva….

Nem újdonság, hogy a krónikus féltékenykedés rendkívül pusztító probléma, súlyos törést okozhat egy kapcsolatban, mely csak jobb lehet nélküle. Van olyan, aki titokban kutat, míg más szemtől szembe rákérdez, és az őrületbe kergeti párját a faggatózásaival.

Sziasztok, ez az első blogom, és azért született, hogy megoszthassam Veletek azokat az gondolatokat, amelyek szerintem elengedhetetlenek a Ti boldog, harmonikus kapcsolatotokhoz is.

A féltékeny ember folyton figyel, a szavak között keresi, hátha felfedez valami gyanúsat, egy nevet, amelyet párja gyakrabban emleget, akiről csak jókat mond, stb. Minden apró jelet, feltételezései bizonyítékának vél, folyamatos kérdezősködése, bizalmatlansága azonban terhes a partnernek, aki bár szereti párját, de úgy érzi, ha minden percéről be kell számolnia, ha ellenőrzik, akkor korlátozzák a szabadságát. A bizalmatlanság nem esik jól senkinek.

Ha Te féltékeny ember vagy, akkor ugyanúgy szenvedsz, hisz a féltékenység arról az emberről szól, aki féltékeny.

Az ember saját alacsonyabbrendűségi érzései szülik a féltékenység érzését.

Féltékenységünkkel azt ismerjük be, hogy lelkünk legmélyén értéktelennek és labilisnak érezzük magunkat, fenyegetve a kapcsolatot, úgy látjuk, elveszíthetjük társunkat, mert nincs önbizalmunk. Viszont a féltékenység nem segít rajtunk. Ez csak azt bizonyítja, hogy nem tudjuk kezelni a bizonytalanságunkat.

Mi tehát a megoldás?

Mindenki talál saját környezetében élő példákat arra, hogy milyen változatos, sokszor már képtelen megnyilvánulásai lehetnek a zöld szörnyetegnek.

De hol a határ?
Meddig lehet ezt elviselni, és tűrni?
Egy egyébként boldog kapcsolatot teljesen tönkretehet egy ilyen túlzott féltékenység?
Beszélhetünk féltékeny típusú emberekről? Vagy adott kapcsolattól függ, hogy valaki féltékeny lesz, vagy sem?

Neked is volt hasonló tapasztalatod? Jelenleg is érintett vagy a témában, vagy csak van valamilyen véleményed?

Várom a gondolatokat, hozzászólásokat, hátha tudok Neked / tudunk egymásnak segíteni.